Igazából mit is lehet tanulni,Molnár Gábor könyveiből,életéből,munkásságából? Három dolgot mindenképpen. 1.-A természet szeretetét. Gabriel im

dta a természetet,a vadont.Brazíliát. Bár vadászott és gyűjtött,de ne feledjük,hogy sokszor a létfenntartásához kellett mindez.Hiszen Magyarországról senki nem támogatta anyagilag. 2.Az emberek más kultúrák tiszteletét. Molnár Gábor nem nézte le az ott élő embereket,cabóclokat. Szerette,tisztelte,becsűlte őket.Hányszor írta vadász kísérőiről,hogy a "három vadász már ismét remekelt".Áttért az ő életmódjukra.Igaz ez főleg szegénységének tudható be.Segített az ott élőkön,ahogy tudott.Hányszor írta könyveiben ,hogy mikor maláriás emberekkel találkozott,adott a saját gyógyszereiből,kininjéből.Pedig neki is kevés volt.Ő nem nézte le az ott élő embereket,mint esetleg mások.És az ott élő caboclók ezt megérezték.Viszont szerették,tisztelték,és becsülték őt.Évtizedek múlva is emlékeztek rá.Legenda lett.Ő lett a fehér cabocló. 3. A harmadik dolog amit lehet tanúlni tőle,a kitartás a soha felnem adás.Molnár Gábor attól,hogy egész hátralévő életére elvesztette szeme világát,nem lett öngyilkos.Nem lőtte főbe magát,nem ugrott a Dunába;mint esetleg sokan tették volna.Nem.Ő számot vetett életével,huzott egy vonalat és egy új,egy másik életet kezdett élni.Nem adta fel!!!Egyszer még visszatért Brazíliába és háromszor járt Mongóliában.Vajon hány vak ember csinálná ezt meg?? Csak az igazi megszállottak.Megmutatta,hogy sérülten is lehet értelmes életcélokat találni és küzdeni értük.Az ő élete és munkássága példát adhat mindannyiunknak. Nem keseregni,siránkozni kell,mert az nem vezet sehová.Attól még nem lesz jobb az életünk. A problémák azért vannak hogy megoldjuk őket,és nem azért hogy elfussunk előlük.Pozitívan kell gondolkodni.Minden dologból a pozitívat.a jót kell kihozni és nem a rosszat.Ezt persze könnyű mondani,de akkor is erre kell törekedni.

Gyermekkorom izgalmas regénye volt „Az óriáskígyók földjén" c. Molnár kalandregény. Aztán kerestem-kutattam a könyvtárban további műveit. Ezek elrepítettek egy ismeretlen földrész; Dél-Amerika világába. Sem az iskolában, sem későb,b más módon nem szerezhettem alaposabb ismereteket a dél-amerikai őserdőről, annak lakóiról, beleértve természetesen a bennszülötteket is. Molnár Gáborról jóval később tudtam meg, hogy fiatal korában megvakult és nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy valószínűleg, úgy kellett lediktálnia művei szövegeit. Csalódtam, hogy nem személyesen vetette papírra a sorait. Ő és más utazó-vadászó magyar írók sokat tettek azért, hogy a segítségükkel megismerhessem a világot. Gondolok Molnáron kívül: Magyar Lászlóra, Kittenbergerre, vagy Széchenyi Zsigmondra. Visszatérve Magyarra: beillesztek pár képet antikvár könyvei címlapjaival. Kedves könyvterjesztők! Itt lenne az ideje utána nézni e művek sorsának és sürgősen kiadni őket, mert méltók erre, és ifjaink elméjének pallérozása céljából is. Molnár Gábor 1908. december 2.-án született Budapesten. Apai dédapja Pápán volt evangélikus lelkész. Tizenegy éves volt, mikor édesapja meghalt. Pápán mezőgazdasági képesítést szerzett, s néhány évig ezen a munkaterületen is dolgozott. 1930-ban a Nemzeti Múzeum erkölcsileg támogatott expedíciójával Brazíliába utazott, s amikor társai betegség miatt visszatérésre kényszerültek, ő egyedül vállalta a munka folytatását. Gyűjtéseiből sokat hazaküldött, közben az őserdőben elejtett vadak bőrének értékesítéséből, mérges kígyók eladásából tartotta fenn magát, majd fazendafőnöki munkát vállalt. 1932-ben, robbanás következtében mindkét szemére megvakult. 1980. október 29.-én 72 éves korában, baleset következtében érte a halál. Sírja a gyermekkor vadregényes helyszínén az Ajka-Csingervölgyi temetőben található. Munkásságát az ajkai Városi Múzeum Emlékszobája őrzi. Legfontosabb művei: Kalandok a brazíliai őserdőben (1940); Az óriáskígyók földjén (1955); Jaguár-országban (1960); Pálmakunyhó az őserdőben (1963); Ahol az ösvény véget ér (1964); Egymillió hős országa (1966); Holdárnyékban az őserdő (1967); A dzsungel doktora (1967); Horgászom az Amazonason (1968); Bíborviskó (1969); Gyémántmosók (1972); Makk és jaguár (1972); Éjbe zuhant évek (1973); Én kedves Amazóniám (1975)Én kedves Amazóniám (1975); A csendes halál démona (1977); A Bakonytól Amazóniáig (1978); http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=1531 Első írásait a Pesti Hírlap közölte. Élményeit, tapasztalatait érzékletes útleírásokban, izgalmas, kalandokban bővelkedő regényekben örökítette meg. 1964-ben és 1968-ban Belső-Ázsiába utazott, 1972-ben pedig visszatért Brazíliába. Az itt összegyűjtött anyagot a Természettudományi Múzeum őrzi. Végakaratának megfelelően az ajkacsingervölgyi temetőben nyugszik; emlékszobáját 1981-ben avatta fel az ajkai Városi Tanács. Az emlékszoba mellett Ajkán általános iskola és könyvesbolt is őrzi Molnár Gábor nevét, az iskola udvarán az író bronz mellszobra, Marton László alkotása látható. „Ódákat és himnuszokat zeng nekem önmagáról a természet csendje... Nem a fülemmel, a szívemmel hallom..." - vallja Molnár Gábor A fehér arany vadonában című kötetében. S nem csupán hallotta, hanem művészien tolmácsolta is a természet ódáit, himnuszait; talán ennek is köszönhető, hogy a kalandokra, útleírásokra és tiszta olvasmányélményre vágyó könyvbarátok 25 évvel az író halála után is gyakran és szívesen leemelik a polcról a Molnár-köteteket. Könyvei:

Kalandok a brazíliai őserdőben Az óriáskígyók földjén Jaguárországban Pálmakunyhó az őserdőben Ahol az ösvény véget ér Egymillió hős országa Holdárnyékban az őserdő A dzsungel doktora Horgászom az Amazonason Bíborviskó Négy hágó sziklavadonában (Hegyi Margittal egy kötetben) Gyémántmosók Makk és jaguár Éjbe zuhant évek A Bakonytól Amazóniáig A fehér arany vadonában Én kedves Amazóniám A csendes halál démona Amazónia állatvilága-képekben..

Ezeknek a képeknek a segítségével kicsit belepillanthatunk.Amazónia állatvilágában.. ..és hogy hol is élnek ezek az állatok??

Három ujjú lajhár /Bradypus variegatus/

Anaconda /Eunectes murinus/

Ara macao

Boa-constrictor

Brazílian tapír

Capivara

Capivara family-ők is itt élnek

Chaetophroctus villosus

egy béka amelyik ölni is tud..

és lássunk most egy Tamarint..

Guan

Hangyász /Myrmecophaga trydactyla/

igazi Őshal

Kajmán bébi /caiman crocodilus/

Monksaki pithecia monachus

Palometa

Peccary

pici majmok /Saimiri sciureus/

Piranhas állkapocs

Pygmy cebuella pygmaea

Tambaqui

Tarantula

Teknősök /podocnemis unufilis/

Tukán

ő is Tukán..

Whitepiranha

Óriás sáska

Molnár Gábor

Bp.,1908.dec.2.-Bp.,1980.okt.29. Gyermekkorának jelentős részét Ajkacsingervölgyben élő nagyszüleinél töltötte.Felnőttként is szívesen visszalátogatott Ajkára.Pápán 1927-ben szerzett mezőgazdász képesítést,utána gyakornokként dolgozott.1930.-ban csatlakozott a Magyar Nemzeti Múzeum Észak-Braziliába induló expedíciójához.Társai hazatérte után egyedül folytatta a gyüjtőmunkát.1932-ben robbanás következtében elveszítette szeme világát és hazatért. 1933.-ban,a Pesti Hírlapban jelentek meg az első írásai. Brazíliai élményeit számos irodalmi értékü útleírásban dolgozta fel.1964.-ben és 1968.-ban gyüjtőmunkára ment Belső Ázsiába,Mongóliában.1972.-ben ismét Brazilába utazott.A tanumány út során összegyüjtött anyag a Természettudományi Múzeumba került. Végakaratának megfelelően az Ajkacsingervölgyi temetőben nyugszik,saját kopjafa,Medgyessy Miklós alkotása jelzi.

A múzeumban lévő emlékszobáját 1981.március 5-én avatta fel az Ajkai városi tanács.Ajkán általános iskola és könyvesbolt vette fel a nevét.Az iskolában bronz mellszobra-Marton László alkotása-látható

Molnár Gábor 22 éves korában jutott el Dél-Amerikába,egy három tagú rovargyűjtő expedíció tagjaként.Társai Horváth Elemér és Pusztai Lajos egy év múlva az őserdőben szerzett betegségük miatt visszatértek Magyarországra.Ő továbbra is ott maradt,s három bennszülött kísérőjével,több felfedező és gyűjtő utat tett az ember nem járta vadonban. Megélhetését és a vadászathoz,rovargyűjtéshez szükséges felszereléseket azzal biztosította,hogy időnként munkát vállalt az ültetvényen,mint mezőgazda.Az átvételi leltárnál az egyik raktárból előkerül egy doboz-amit,hogy ne okozhasson balesetet a tudatlan bennszülöttek kezébe -megakarta semmisíteni.Szerencsétlenségére kezében a dobozzal megbotlott,s így ő maga esett áldozatul.Látását százszázalékosan elvesztette,s szakítania kellet eddigi életével.Igen nagy csapás volt ez mivel mind munkáját,mind kedvtelését abba kellet hagynia.Felgyógyulása után hazatért Magyarországra. Erős akarattal,nagy lelkierővel kereste az utat,mely az őt állandóan körülvevő sötétségből visszavezetheti az egészséges emberek világához,s végül meg is találta. l. Látását

Oldal: Molnár Gábor az őserdők kalandora
Esőerdők pusztulása,földünk tüdeje,veszélyben a Föld nevü bolygó. - © 2008 - 2024 - eoerdo.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat